Amerikai szépség – a beteg 1001-es

Mostanában szeretek olyan könyveket olvasni, ami rajta van az 1001-es listán (avagy 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz). Amikor jelentkeztem Snittre, és megláttam, hogy itt is van ilyen, csak éppen filmekről van szó, nem volt kérdéses, hogy elkezdem ezt a jó szokást is.

Már régebben letöltöttem ezt a filmet, de halogattam a megnézését, kétségeim voltak vele (valljuk be, most is vannak). Így, az újév első napján, egy alvás nélküli nap után végül mégis megnéztem ezt a kétórás katyvaszt, és valljuk be őszintén, nem bántam meg.

A sztori elég furán kezdődik, egy középkorú férfi meséli el nekünk unalmas mindennapjait, és bár nem igazán mondja, de kiderül, hogy nem szereti életét. (Most mondhatná az ember, hogy: „Persze, hiszen elfelejtette a dolgok jó oldalát nézni”.) Kapuzárási pánikja lesz, és

pár rossz döntés elviszi egy szörnyű lavinába, amiből nincs visszaút.

Ezek a hirtelen meghozott, fontos választások a férfit pillanatnyi boldogságpillanatokba viszik (pl. örül, hogy megszabadul munkájától, és hogy végre megmondja feleségének a „frankót”). Kicsit olyan, mintha vissza akarná hozni „elveszett” éveit, fiatalosan viselkedik. Felesége is valami hasonló cipőben jár, munkája amolyan vénlánnyá tette, és felüdülést hoz neki egy kis változás, ám a boldogság itt sem lesz felhőtlen és örökérvényű.

A fiatal mellékszereplők élete is érdekes és kidolgozott, és bár a főszereplő lánya a férfi életének változásához nemigazán tesz hozzá, fontos tényező az események alakulásában. (Szerintem amúgy nagyon aranyosak a fiúval, amolyan kis különös párost alkotnak.) Igazából minden szereplőnek fontos szerepe van az események, és a főhős változásában, és

amikor a férfi végre rájön, mi is számít… mindent elveszít.

Véleményem szerint bár a film több szálon fut, és az eleje elég zavart is, jól össze van rakva, és a cselekmény is a helyén van. Tökéletesen tudjuk követni a szereplők változását, átérezzük érzelmeiket. A filmben igazából

nem tudtam eldönteni, hogy ki a legbetegebb szereplő, konkrétan senkinek nem volt meg mind a négy kereke.

Mindezek ellenére a tanulság is átjön, bár az inkább csak a film végén bontakozik ki.

Sokat gondoltam rajta, „mennyit is ér” ez a film, de végül a 4* mellett döntöttem. Kezdetben majdnem sajnáltam tőle az 1*-ot is, de ahogy előrehaladtunk a történetben, úgy tetszett meg a film is.

Összességében érdemes megnézni ezt a filmet, nagyon tanulságos, és, hát, megértem, hogy miért van az 1001-es listán. Bár nagyon fiatalkorúaknak azért nem ajánlom.