A sárkány – értékelés

„Az esküvője közepén Miroslava hercegnőt elrabolja egy sárkány, és elviszi a kastélyába, amely egy távoli szigeten található.”

Ennyit írnak a filmről, és hogy őszinte legyek, ha nincs ennyire megkapó plakátja, lehet meg sem néztem volna. De hogy tényleg csak ennyiről szólt a film? Lentebb megtalálod, olvasd tovább.

Nem olyan régen bukkantam rá erre a filmre a Snitten, és a befejezése pillanatáig abban a tudatban éltem, hogy ez valami japán film. Végül is a film első 10 perce után furcsáltam, hogy nincs olyan mandula formájú szemük (a megnézése még azelőtt volt, mielőtt jobban belemerültem volna a Távol-Keleti világba), de ez volt a legkisebb gondom: a film teljesen magába szippantott. A cselekmény egyből a lecsóba vágott, és megismerhettünk egy érdekes ceremóniát (ez kicsit emlékeztetett A lány és a farkasra), majd a főszereplőt, és házasságát, ahonnan a sárkány nem is annyira „direkt” rabolja el. Csak hogy közöljem, ez a kastély nem kastély. Ez (ahogy a fimben is elhangzik) egy régi sárkány csontváza, bár vannak benne különösebb részek, amik nagyon szépek. De attól még ez csak egy sziget marad, köze nincs kastélyhoz. És különben, ennyi is volt a leírás.

Ami innentől jön sokkalta jobb, és érdekesebb, mint bárki gondolta volna. Megcsodálhatjuk a szigetet. Megismerkedünk a sárkánnyal, megtudjuk milyen sárkánynak lenni, és hogy milyen is a sárkány. Emellett megismerjük a hercegnőt, megtudjuk érzéseit, és rájövünk, nem is olyan kis nyafogós, mint az elején.  Az érzelmek változását szinte haraphatjuk a levegőben.

Aztán az utolsó 10 percben ez az idilli megváltozik.

(Most nem lövöm le a film végét, szóval kérlek, értékeljétek. :D)

Véleményem szerint ez a(z) (mint számomra a megnézése után kiderült) orosz film valami csoda. A látványvilág, a „kosztümök”, a szereplők, akik olyan jól el tudják játszani a szerepeiket, hogy csak na, és még a történetben sem találok semmi kivetnivalót, olyan szépen fel van építve. Szerintem a film nálam többszörösen újranézős lesz, sőt, még a kedvenceim listájára is felkerült azzal a kis misztikus, romantikus, és néhol humoros, vagy szomorú beütésével. 5*, és mindenkit buzdítok arra, hogy nézze meg, mert ezt a filmet minimum egyszer látni kell.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kodály Zoltán: Jézus és a kufárok

Az Egy herceg karácsonyra filmek