Amit rólam tudni kell

Nem vagyok túl népszerű, meg még mondhatni különleges sem, nagyon közel állok az átlagoshoz, persze bennem is vannak furcsaságok, mint mindenki másban. DE, kezdjük is az elején.

Petrának hívnak, Magyarországon élek jelenleg, és nem tartom kizártnak, hogy a jövőben majd kiutazom valahová (német nyelvterületre), ahol rövidebb, vagy akár hosszabb ideig élek, de ez még úgy gondolom, kissé messze van.

Még nem dolgozom, tanulok, és ha van egy kis időm a családom, és még rengeteg más mellett, akkor 

szívesen olvasok, írok, fotózok, vagy éppen a legújabb hobbim gyakorlom, varrok. 

Mindezek mellett szabadidőmben (általában édesapámmal) filmet nézek, vagy ha tényleg sok időm van (de néha akkor is, ha nem), és tetszik egy sorozat, akkor azt bámulom megszállottan. Ilyenkor, csak akkor tudom abbahagyni a sorozatot, ha:

1.      kiábrándulok belőle;
2.      végignézem az összes részt;
3.      esetleg rájövök, hogy néha aludni sem ártana. 😐

Amúgy, nem vagyok annyira sorozatos, a filmeket sokkal jobban bírom, hiszen egyrészt sokkal rövidebbek, másrészt egyszer megnézed, és nem azt veszed észre a nap végén, hogy „Hűha, ma egész nap csak sorozatot néztem”. Persze, a filmekkel is beleeshetsz ebbe a csaliba, de ez még velem annyira nem fordult elő.

Ha a belső tulajdonságaimat le kellene írni, és a negatívval kezdeném, akkor az biztos az lenne, hogy naiv vagyok. Nagyon. Emellett azt sem biztos, hogy csak a pozitív számlára lehet írni, hogy túl sok ötletem van. (Ez íráskor nagyon rossz, hiszen egy regény megírásának kellős közepén eszembe jut egy jobb ötlet, abbahagyom az előzőt, elkezdem az újat, és ez az ördögi kör egyre csak folytatódik.) Ezek mellett könnyen sértődékeny vagyok, és ez elég nagy hátrány, ha csak pár barátod van, mert introvertált vagy.

Pozitívumnak tartom, hogy próbálok segítőkész, és kedves lenni, és bár nem mindig jön ez össze, én azért próbálkozom. Általában a dolgok jó oldalát próbálom figyelembe venni, bár nekem is vannak rossz napjaim, amikor senki, és semmi nem segíthet, csak a magány, de sokszor még az sem.

Ilyenkor csak várom, hogy jöjjön egy jobb nap, és végül láss csodát, betoppan.

Nagyjából elég sok türelmem van, ez abból áll, hogy általában két és fél perccel tovább bírom az idegesítő embereket (jobb napokon), mint mások. (Nem ám, amúgy viccelek, nem csak addig bírom őket. 😂)

Szóval, és most jöjjön a fontos rész. Harmadikas korom óta blogozgatok, de általában még egyik blog sem húzta mellettem túl sokáig időhiányom miatt. (De ezen most próbálok változtatni.)

Az írás régóta része az életemnek,

és bár csak egy nagyon jó hobbiként tekintek rá jelenleg, később céljaim vannak vele, ahogy akár a blogolással is, de végül, ki tudja mit hoz később az élet.

Asszem, úgy rövid távlatokban ennyit magamról, amit nem mondtam el azt vagy nem tartottam fontosnak, vagy elfelejtettem (ez elég gyakran megesik velem), vagy úgy gondolom, ez nem biztos, hogy másokra tartozik.