Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár – vélemény

Hát. Ez egy csupa nagybetűs HÁT, de hogy miért is?

Kezdjünk is az elején!

A történet úgy kezdődött, hogy már vagy ezer éve kaptam ezt a könyvet. Akciós volt, talán pár száz forint, annyiért kár lett volna otthagyni. Ezért megvettük, és azóta ott állt a polcomon.

Egy hétvége alatt akartam elolvasni, mert tudtam, hogy meg fogok halni az unalomtól, és úgy gondoltam, unaloműzésre ez a kötet tökéletes lesz.

Mit ne mondjak, tévedtem.

Az első alkalommal csak pár oldalt haladtam, és akkor már megmondtam, hogy ez a könyv nekem nem tetszik. Én viszont olvastam tovább, és szinte egy héttel később sikerült (végre) kiolvasnom.

Szóval, a véleményem az, hogy a borító elég szemrevaló, felhívja a figyelmet a dolgokra, de ha valaki arra számít, hogy majd tombol benne a világháború, azt elkeserítem. NEM. Nekem személy szerint az első kiadás borítója jobban tetszett, bár az kissé kifejezéstelen, és talán nem is illik annyira a könyvhöz.

A cím. Így, hogy elolvastam sem tudom mire vélni. (A film előzetesében ez valahogy viszont jobban átjön, de a filmről kicsit később.)

Amikor elkezdtem olvasni, az volt a véleményem, hogy ilyent én is tudok írni. Egyszerű, pontatlan, és néhol unalmas leírásokból áll. Mondanám, hogy ez csak a könyv eleje, de nem, szinte az egész csak egy hosszú monológ. És itt jön a másik észrevételem. Alig van bent párbeszéd. A beszélő letudja a dolgot annyival, hogy mindenki „belelát” mindenki fejébe, és ezért felesleges beszélgetni. Kicsit meg tudom érteni, de azért furcsa, na meg a másik, hogy nekem aztán senki ne mondja, hogy egy szót sem társalogtak, mindenki elvolt a saját kis világában.

A világháború elvolt magában, pár dolgon kívül szó sem esett róla, és ugyanez vonatkozik a szerelmi szálra is. Párszor esett róla szó, de igazából szinte olyan volt, mintha nem lenne semmi, és az írónő csak azért dobta fel ezt az ötletet, mert valami bonyodalom kellett. Ennyi erővel akár zombik is lehettek volna a sztoriban, vagy ufók.

Mindegy, a leírásuk így is-úgy is pontatlan lett volna.

Ha a történet végén tanultam valamit, az az, hogy hogyan élj túl egy erdőben. Bár, ha erre lettem volna kíváncsi, felcsapok egy cserkészkönyvet. De azért a történet egyszer véget ér, végül becsukta az írónő a túlélőkönyvet, és megszólalt:

„Hányjunk valami elég rossz befejezést, mert már unom ezt a semmilyen regényt, de ez a befejezés legyen unalmas, meg hát, olyan, hogy mondjunk is el dolgokat, meg ne is, DE semmiképpen ne élvezze az olvasó, vagy gondolja azt, hogy na, végre azért itt a nagybetűs HAPPY END”.

És így is történt.

Összegezve, szerintem ez a könyv kihagyható, és felejthető, nekem egy nagy csalódás volt, és azért adok rá 3*-ot, mert jószívű vagyok, és nem szeretek könyvet túlságosan leértékelni. 🙂

És most jöjjön pár szó a filmről! Bár még nem láttam, érdekesnek tűnik, és úgy gondolom, ez után a csalódás után lehet megérné megnézni a filmadaptációt, hiszen

vannak olyan esetek, amikor a film sokkal jobb a könyvnél.

Az előzetest már többször láttam, és úgy gondolom, voltak dolgok, amiket megváltoztattak (talán nem is baj), és így a sztori talán érdekesebbé válik. Mindenesetre, ha majd sikerült megnéznem ezt a csodálatos filmet, mindenképpen jelentkezem. 🙂